Munka a körkarámban III. rész

A ló mozdulatainak kontrollja

A tréningprogram minden fázisára nézve fontos, hogy ne hagyjunk ki lépcsőfokokat – a mozgáskontroll szakaszban pedig ez különösen mérvadó. A lovat lépésről lépésre vezetjük egy olyan edzésprogramon át, ami világossá teszi számára, hogy „a gyeplő mindig nálunk van”. Ez a teljes program legjelentősebb pontja.

A világ legegyszerűbb dolgával kezdjük: a mozgásirány megszabásával. Ennek a lényege, hogy a ló abba az irányba fusson, amelyikbe mi akarjuk, mert ez erősíti benne azt a tudatot, hogy nálunk a döntés joga. Vegyük most példának a bal kézen való munkát. A ló döntött úgy, hogy fut, de mi határoztuk meg a haladás irányát. Először még félelemből rohan, és azt gondolja, övé a kontroll, mert el tud előlünk menekülni. Ebben a pillanatban a ló még nagy valószínűséggel különböző dolgokra irányítja a figyelmét, és lehet, hogy kifelé, és nem felénk figyel. Hagyjuk kb. 4 kört egy irányba futni, mielőtt úgy döntünk, hogy ideje az irányváltoztatásnak.

Irányváltoztatás

Az irány változtatását úgy végezzük, hogy elmegyünk a lótól a körkarám másik oldalára. Ha az állat a körön közeledik hozzánk, gyorsan és határozottan induljunk meg felé, majdnem a palánkig (kerítésig). Ez még mindig több lehetőség elé állítja a lovat: keresztülrohanhat rajtad, megállhat és rád nézhet, vagy megfordulhat, és elkezdhet futni a másik irányba.

Ha észrevesszük, hogy át akar nyargalni rajtunk, lépjünk inkább egyet oldalra, és engedjük el. Ha a következő körnél újra jön, inkább irányt fog változtatni, minthogy konfrontálódjon velünk. Idővel javul a kommunikáció közted és lovad közt, és a megfelelő reakciói hamarabb mutatkoznak. Egyre gyorsabban érti meg és teljesíti, amit vársz tőle. Ha reagál ugyan, de csak levágja a fél kört, és ugyanazon a kézen marad (a mi esetünkben a bal kézen), forduljunk meg, hogy újra a ló mögé kerüljünk, és próbáljuk meg újra jobb kézre átfordítani. Az irányváltoztatások akkor is hasznosak, ha egy ló rendkívül idegesen száguldozik a körkarámban. Mialatt megállítjuk és fordítjuk, egyúttal esélyt is adunk neki, hogy szusszanjon egy pillanatot.

A következő részcél az lesz, hogy a lónál újra érjük el az irányváltoztatást. Abból indulunk ki, hogy a ló most már jobb kézen megy. Újra hagyjuk négy kört tenni, mielőtt felszólítjuk a fordulásra. De ha már három kör után magától – a mi követelésünk nélkül – az irányt balra akarja változtatni, amilyen gyorsan csak lehet, korrigáljuk ezt, és dolgoztassuk még pár kört jobb kézen. Csak ezután fogjuk balra fordulásra késztetni.

A ló kezdi megérteni, hogy nemcsak, hogy ő fut előlünk, hanem mi még hajtjuk is. Ez nagy különbség.

Azt mondja erre magában: „A mindenit, hiszen a pasas kerget engem.”   Aztán a harmadik körben végül ezt gondolja: „Oké, én menekülök, te meg hajtasz. Akkor legalább megválaszthatom szabadon, melyik irányba haladok?”

Ha a ló az irányt felszólítás nélkül megváltoztatja, siessünk az általunk kívánatos irányba tessékelni. Ezzel a következőket mondjuk neki: „Vigyázz, erről nem volt szó! Én szabom meg az irányt, nem te.”

Ezzel válaszolsz a kérdésére. És ezzel megkezdődik párbeszéded a lóval.

Fontos, hogy elég időt adjunk neki arra, hogy megértse, mit várunk el tőle. Ugyanis nem mindegy, hogy valahogy rávesszük, hogy azt tegye, amit mi akarunk, vagy önállóan tanulhatja meg, hogyan viszonyuljon az elvárásainkhoz.

Folytatjuk egy ideig az irányváltoztatást, addig, amíg megbízható reakciót nem kapunk tőle, tehát amíg mindig nem akkor fordul, ha felszólítjuk rá. Gondoljunk azonban arra, hogy nem arról szól az egész, hogy kergessük a lovat, hanem, hogy mozgását kontrolláljuk.

Most egy további részcélt tűzhetünk ki. Valamivel specifikusabb követeléseket támasztunk: mindig egy adott helyen várjuk el tőle az irányváltoztatást. Ehhez kinézünk egy oszlopot, hogy kipróbáljuk, milyen pontossággal tudjuk ennél elvégeztetni a kívánt fordulatot.

Ezt hasonlóképpen csináljuk, mint eddig, csak itt magunknak is kijelölünk egy pontot. Ha a ló idő előtt fordul, azt jelenti, hogy túl korán utasítottuk. Ha csak 5 méterrel az oszlop után változtat irányt, világos, hogy túl későn szólítottuk fel. Egy bizonyos fordulópont előzetes kijelölésével tesztelhetjük, mennyire jól értjük meg egymást lovunkkal.

Fordítás befelé

Időzítésünk korrigálása érdekében előfordulhat, hogy az oszlophoz közelebb kell kerülnünk vagy távolabb kell maradnunk, ha lovunkat fordulásra szólítjuk fel. Ha megtaláltuk azt a ló és magunk közti távolságot, aminél a ló biztonsággal a kinézett oszlopnál fordul, menjünk egy lépéssel távolabb, és ne csak irányváltoztatást követeljünk, hanem várjuk el azt is ráadásként, hogy közben felénk forduljon. Ha azt akarjuk, hogy befelé forduljon, ne menjünk az oszlop irányába. Minél közelebb vagyunk az oszlophoz, annál kisebb helye van a lónak a befelé fordulásra. Másrészről ha azt várjuk el, hogy kifelé forduljon meg, menjünk közvetlen vonalon az oszlophoz. Tegyük fel tehát, hogy kiválasztottunk egy oszlopot, aminél azt akarjuk, hogy befelé forduljon, ehelyett azonban kifelé fordul. Ha ez történik, érjük el a lehető leggyorsabban, hogy az eredeti irányba forduljon.

Ezzel folytatódik a dialógus. A ló ezt kérdezi: „Ez az, amit akarsz?” Mi erre reakciónkkal válaszolunk: „Nem, nem erre gondoltam.”

Ha újra balra fordult, hagyjuk két kört tenni, válasszuk ki újra az oszlopunkat, és indítsunk egy új próbálkozást.

Állítsuk meg újra a lehető leggyorsabban, ha kifelé fordul, és küldjük vissza abba az irányba, amelyikbe a sikertelen manőver előtt futott. Minél előbb késztetjük irányváltoztatásra, annál hamarabb válaszolunk neki. A ló meg fogja érteni, mit kell tennie, ha egyértelműbben fejezzük ki magunkat. Minél félreérthetetlenebbül kommunikálunk vele, annál többet fog felfogni. Amikor első alkalommal fordul kifelé jobb kézre (ahelyett, hogy befelé végezné el), hagyjuk egy egész kört tenni, mielőtt újra megállítanánk az oszlopnál, a második helytelen fordulatnál még egy fél kört. Folytassuk, egy fél kör után újra állítsuk meg, ha továbbra is kifelé fordul. Követeljünk tőle továbbra is irányváltoztatást befelé, és pár perc múlva végül befelé fog fordulni a ló.

Ismételjük át újra: A részcélunk az, hogy a ló befelé forduljon, és jobb kézen haladjon tovább. Amikor nekilát a fordulatot befelé végezni, menjünk vissza, és adjunk neki elég teret, hogy be is tudja fejezni a fordulatot.

Vigyázzunk, hogy ezt a gyakorlatot mindkét kézre egyforma gyakran gyakoroljuk.

Nem kell először tökéletességig fejleszteni egyik kézen a feladat elvégzését, de egyszerűbb ezt tenni.

Minél biztosabban tudjuk késztetni a lovat, hogy hozzánk forduljon, annál inkább nálunk az irányítás. Bizonyosodjunk meg, hogy lovunk megértette ezt a leckét, mert erre épülnek a tréningprogram következő leckéi – minden lépés a következőnek az alapja. Nos, elértük hát, hogy a lovat jobbra és balra és magunkhoz tudjuk fordítani – és még mindig hozzá sem értünk. Még nem is vezethető kötőfékkel, de már egész jól ellenőrzésünk alatt áll.

Következő részcélunk az lesz, hogy a lovat megállásra késztessük. Tudatában kell lennünk, hogy a lónak sokkal fárasztóbb az irányváltás, mint mindig csak előre haladni. Az irányváltoztatásnál először meg kell állítani, és utána a másik irányba újraindítani. A megállás, amit a ló eközben kivitelez, lehet, hogy csak egy másodperc töredékéig tart, a lényeg, hogy végezze el a feladatot. Tovább kell ezt most fejlesztenünk, hogy a megállás eltartson egy, végül kettő vagy három másodpercig. Minél gyakrabban válttatunk irányt a lóval, annál előbb lesz hajlandó egy hosszabb szünetet beiktatni. Mindig, amikor irányt változtat és megáll, menjünk egy lépést vissza, és hagyjuk békén – mindegy, melyik irányba néz éppen. Eközben megtanulja, hogy helyes, ha megáll. Gondoljunk arra: nem érdekünk, hogy elfárasszuk a lovat, csak kontrollálni akarjuk.

Egy beleidomított választ kapunk a lótól – ez edzési programunk magja. Ha egy (akár csak rövid) reakciót következetesen el tudunk érni, erre építve rávesszük a lovat, hogy a stopnál egyre tovább és tovább maradjon megállva.

Megállítás

Következő részcélunk lesz, hogy olyan megállást érjünk el, melynél a ló a fejét már nem a kerítés felé fordítja. Amíg újra és újra kifelé néz, még spekulál, hogy el kellene hagyni a helyszínt. Ha befelé tekint, vagy legalább egyenesen, akkor edzőjének szenteli figyelmét, amíg azonban fejét lógatja kifelé a kerítés fölött, nem érdemes ebbe beleélnünk magunkat. Még egyszer: egyik legfelsőbb edzési szabályunk, hogy a célok érdekében mozgásra bírjuk a lovat. Ha azt kívánjuk, hogy befelé nézzen, akkor arra késztetjük, hogy a nyakát és fejét fordítsa befelé. A mozdulat elérése érdekében adjunk ki egy csettintő erős hangot. Az akusztikus segítséget fogjuk a jövőben alkalmazni, amikor mozgást várunk el tőle. Ha csettintünk, és a ló nem fordítja felénk a fejét, akkor tegyünk valamit, amivel elérjük, hogy valamilyen mozdulatot produkáljon. Rácsaphatunk combunkra, legyezhetünk karjainkkal, vagy bármit tehetünk, amitől megijed. Erre az ingerre esetleg megiramodik a ló. Ha ezt teszi, nyomatékosítsuk kicsit a dolgot, ezt mondva neki: „Ha már nem figyelsz, akkor legalább ügess.” Utána újra megállítjuk, amilyen gyorsan csak tudjuk, és újra próbálkozunk. Hagyjuk egy negyed kört haladni, ha ekkor nem vagyunk képesek elérni, hogy befelé fordítsa a fejét, lendítsük mozgásba újra az egész testét, mielőtt újra elölről kezdenénk.

Addig ismételjük a procedúrát, amíg el nem érjük, hogy befelé fordítsa a fejét, ha csettintetek. Mindig, amikor befelé fordul, menjük egy lépést hátra, és viselkedjünk nyugodtan. Álljunk egyszerűen csendben. Hangsegítségekkel is lehet dolgozni – dicsérjük a lovat.

Ismétlésként: Kommunikálunk lovunkkal – viselkedésünkkel és hangunkkal közöljük vele, hogy helyes volt, amit tett.

Ha megkaptuk a megfelelő reakciót, elkezdhetjük javítani az eredményt.

A javítás azt jelenti, hogy a kívánt reakciót mind hosszabb ideig várjuk el. Ha kifelé néz a ló, jelet adunk neki (mint a csettintő hang), hogy fejét és figyelmét újra magunk felé irányítsuk.

Ha mindig sikerül befelé fordított fejjel megállítani, nekiállhatunk a következő lépésnek.

A következő részcél legyen az, hogy a ló nyugodtan megálljon, és ránk tekintsen.

Ennek elérése érdekében a lehető legegyszerűbbé próbáljuk tenni számára a feladatot. Ha orrával befelé áll, közeledjünk az eleje felé, és maradjunk kb. 3–6 méterre attól függően, milyen távolságnál jobb a ló közérzete. Ezután törekedjünk arra, hogy a ló minél tovább ránk nézzen. Hogy mennyi ideig sikerül ott állni, a lótól függ. Ennél a feladatnál az a fontos, hogy nézzen mindig ránk, amikor ezt kérjük tőle.

Előfordulhat, hogy ezen lecke elsajátítása után azt gondolja, hogy mindig meg kell állnia, és ránk kell néznie. Ha el akarjuk küldeni magunktól, és ehelyett ránk néz, újra alkalmazhatjuk a mozgásba lendítés eszközét.

Fontos, hogy a ló száz százalékig reagáljon kívánságainkra, ahelyett, hogy önálló döntéseket hozzon.

Forrás: Lovasélet magazin