Az ugróteljesítmény

Napjainkban a díjugrató versenyek a legnépszerûbbek a lovassportok között. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy szabályai a laikus számára is érthetõek, ráadásul rendkívül látványosak a versenyek. A díjugrató sport a többi szakághoz hasonlóan fejlõdik, és a lovaknak is egyre jobb eredményt kell mutatniuk, egyre nagyobb akadályokat megugraniuk. Az ugróteljesítmény egy rendkívül összetett tulajdonság, melyet nehéz számszerûsíteni, objektíven mérni.   A sportlótenyésztõk ha értékesíteni szeretnék lovaikat, elsõsorban jól ugró lovat kell tenyészteniük. Számos fajtában – selle français, holsteini – felismerhetõ ez a törekvés. Annak érdekében, hogy egyre jobban teljesítõ egyedeket tenyésszünk, elkerülhetetlen az állomány szelektálása. Olyan tulajdonságokkal bíró egyedeket kell felhasználnunk a párosítás során, amelyek az adott teljesítmény (ugróteljesítmény) birtokában vannak, így azt nagyobb valószínûséggel örökítik. Annak eldöntése, hogy egy ló valóban jó ugró-e, korántsem egyszerû. Az ugrófolyosóban (szabadon ugratás során) nyújtott teljesítmény hasznos információ lehet e képességrõl, így nem véletlenül része a teljesítményvizsgáknak. Azonban ha a ló lovassal ugrik, már teljesen más eredményeket produkálhat.  A lovason kívül még sok más tényezõ befolyásolja a nyújtott teljesítményt (felnevelés, takarmányozás, idomítás, kancáknál az adott szaporodásbiológiai állapot – sárlás, stb.). Az ugróteljesítmény egy rendkívül összetett tulajdonság, melyet nehéz számszerûsíteni, objektíven mérni. Mást jelent a ló ugróképessége, ugrókészsége, illetve ugróstílusa (bascule), ezek együttesen határozzák meg az egyed ugróteljesítményét.     Forrás: Lovas Nemzet