Suttogóvá válni nem is olyan nehéz…

A SA Natural Horsemanship filozófiája:

Ópusztaszeren jártam a napokban, és ott egy igazi lovas emberrel beszélgettem, Cseppentő Attilával. Az Estern és a western találkozott és érdekes módon, azonnal megtaláltuk a közös témát, a LOVAT! Kedves, magyaros vendéglátásuk, közvetlenségük, és nyíltságuk azonnal megragadott. Lótenyésztői céljaik, lovas múltjuk összefonódik az enyéimmel. Barátok lettünk. Kelet és nyugat, a két lovas tradíció egyesült a beszélgetés folyamán.  Felvillantak képek a kazah szteppékről, Hortobágyról és az Új világ végtelen legelőiről.

Hazafelé, átsuhantak fejemben a beszélgetés foszlányai, majd a havas úton újra és újra átgondoltam a western lovassá válásom, a „suttogás” miértjeit.

Az első mérföldkövet az westernlovassá válásom rögös útján egy Egyesült Államokba való látogatás jelenti.

Kiszakadva egy rohanó világból egy Amerikában kicsinek számító ranchon találkoztam először igazi westernlovakkal.

Ott, ahol a lovakat, nem mint emberi tulajdonságokkal „felruházott” sporteszközöket használták, ott, ahol a motor még nem tudta kiszorítani őket a munkából, ott ahol a ló még társként dolgozik, igen, ott tettem meg az első lépést a westernlovaglás felé.

A mai napok embere eltávolodott a lótól. Nekünk hiányoznak az ősi tradíciók, melyek apáról fiúra szállnak. A mi generációnk nem a bölcsővel együtt kapja a lovas tapasztalatokat, nem találkozunk nap, mint nap lovakkal, akik szekeret húznak, szántanak, erdei munkát végeznek, akiken naponta sok-sok kilométert lovagolnak. Ne csodálkozzunk tehát, ha a viselkedésünk, a hozzáállásunk ehhez a nemes állathoz hibákkal teli, a velük való munka számunkra, nehéznek tűnik.

Viselkedésük megértéséhez a mindennapi kapcsolat hiányzik, sőt, több mi emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel őket.

Ne lepjen meg minket, hogy a lovakat teljesen félreértelmezzük, és emiatt hiába keressük a fegyelmezett, minden apró jelre figyelő, lovasával együttműködni akaró partnert.

A mai lovasok nagy részének hiányzik az elméleti alaptudása, a lovak viselkedését rosszul értelmezik. Hiányzik a természetes kommunikáció ló és lovas között. Hiányzik a ló és lovas közti kölcsönös tisztelet.

Ezért tűztem ki a Sa Natural Horsemanship céljaként, hogy a lóval egy természetes kommunikációt, egy „munkatárs”-i, partnerkapcsolatot létesítek, nem pedig sporteszközként kezelem.

A második állomást a különböző áramlatokkal való találkozás, mint egy felébredést éltem meg.

A német származású Hempfling, majd az amerikaiak, Monty és Parelli által rendszerezett tanok ébresztettek rá arra, hogy a lovakkal való bánásmód több ezer éves tapasztalatai hazánkban is megtalálhatóak. Ennek nyomait fedezhetjük fel, a régi lovasembereknél, csikósoknál és magunkban, akik a lovakkal foglalkozunk.

A fent említett „Mestersuttogók” érdeme csak annyiban áll, hogy egy számunkra már nem elérhető rendszert újra összefoglaltak, és cselekedeteinket tudatosították. Felrázták a lovasvilág alvó nagyjait, emlékeztettek a múltra.

Milyen gyakran hallottam édesapámtól, hogy – „Hagyj időt a lónak, hadd reagáljon!” – vagy, – „ne kényszerítsd a lovat a tanulásra, hanem engedd tanulni!”-

Micsoda értékes mondatok egy embertől, aki tanárként gyerekekkel és lovakkal is tudott bánni, és nem hallott semmilyen Parellikről, vagy suttogókról.

Micsoda szavak! Biztosan sokan hallottunk hasonlókat! Hányszor elsiklottunk felettük!

Miért nem vált tudatossá?

A siker felé vezető út nem más, mint a felismerés.

A legfontosabb lenne a lovak helyes tartása, a csikók természetes viselkedésének megfigyelése. Nagyon gyakran találkozom lovakkal, akik csikóként egy szép kertes házban egyedül, vagy jobbik esetben az anyjukkal tartva, a család büszkeségeként „gyermeki bánásmódban” részesülnek.

Ezek a lovak már apró korukban megtanulják az összes trükköt, hogy a „kétlábút” hogyan lehet kijátszani.

Ebből adódik, hogy a vesztes – ez esetben az ember – a lovak kiképzése kezdetén egy rangsorban alacsonyabb pozíciót tölt be és az ellenszegülések már előre programozottak.

Ugyanez lesz a vége akkor is, ha a csikókat dédelgetve, tanítgatva úgy neveljük fel, hogy a kiképzés elejére már belefásulnak a számukra érthetetlen jelek megértésébe, és feladják a velünk való munkát, nem kooperálnak többé velünk.

Tapasztalatom szerint egyszerűbb egy a ménesből vagy kancacsaládból leválasztott 3 éves ló kiképzése, mint egy „egyke” készséges munkára bírása.

Csak annyit követelj meg a lovadtól, amennyire képes.

A SA Natural Horsemanship alapgondolata, hogy a lovat ne emberként kezeld, hanem keresd a lelkét, keresd a lovat, tanulj meg Te az ő nyelvén beszélni.

Ne akard megtanítani a lovad, hanem akarja ő, hogy tanítsd! Ez az alapvető hozzáállás az, ami a hagyományos mai felfogástól különbözik.

Nem zárom ki a lehetőséget, hogy ugyanez egyik vagy másik lovaskönyvbe már le volt írva, csak a gyakorlat nem ezt bizonyítja.

Sokkal többet ér, ha lovunkkal egy feladatot úgy hajtatunk végre, hogy azt Ő csinálhatja meg, mint hogy úgy hajtatjuk vele végre, hogy azt meg kell csinálnia!

Soha ne kényszerítsünk egy lovat valamilyen feladatra. Inkább indítsuk el a feladatot, és hagyjuk, hogy lovunk kivitelezze. Ezt a képességét fejlesszük és ne egy számára érthetetlen vagy érettségénél, képzettségénél fogva számára végrehajthatatlan feladatba erőszakoljuk bele.

Egy SA Natural Horsemanship kiképzett ló egy önkéntes társ, aki a lovaglási stílustól függetlenül saját akaratából hajtja végre az általunk kért feladatot.

A legtöbb lovas türelmetlen.

Egy ló csak annyira fegyelmezett, mint a saját lovasa

Egy idős lovasember mondta gyerekkoromban: „Ha Te nem vagy következetes, akkor a lovad fegyelmezetlen lesz, kihasználja a hibáidat, önállósítja magát. Ezáltal sokkal többet fogsz hibázni, amit a lovad a saját előnyére használ ki.

Nem fogjátok megérteni egymást.˝

Tehát legyünk fegyelmezettek és következetesek! Gondolkodjunk el azon, hogy mit kérünk a lovunktól. A legtöbb ember hamarosan rájön arra, hogy valójában többet kér a lovától, mint amit a ló egyáltalán kivitelezni képes.

A hiba ebben a túlzott követelményben rejlik, ami a lovunknak nem csak a testi, hanem az emocionális képességeit is messze meghaladja, és akaratlanul ellenszegüléshez vezet.

Ha a lovaink érzelmeit és ösztöneit figyelembevesszük, akkor jövünk rá arra, hogy lovunkkal előbb egy olyan kapcsolatot kell teremteni, hogy meghallja amit „suttogunk”, hogy figyeljen ránk.

Meg kell tanulnunk a lovakkal kommunikálni, újra és újra átgondolni, hogy mit miért cselekszünk.

Ebben segít a SA Natural Horsemanship, ugyan így a Parelli, a Monty vagy a Fleming által összefoglalt szisztémák, de akár egy tapasztalt öreg csikós is.

A türelem az egy olyan elengedhetetlen tulajdonság, ami a mi modern életünkben majdnem, hogy feledésbe merült! Fedezzük fel újra és ezt lovunk meghálálja. Türelemmel és következetességgel jutunk el egy harmonikus ló- lovas egységhez, ami egyben a biztos lovaglás  természetes alapja.

Ezzel a hozzáállással értettem meg igazán, miért másabbak azok a lovak, akikkel nap, mint nap több órán keresztül gazdájuk türelmes hozzáértéssel dolgozik. Így találtam rá, hogy milyen érzés egy együttműködő lóval dolgozni, hogy miért másabb egy Sa Natural Horsemanship kiképzett ló, mint egy másik.

A legfontosabb gondolatok összefoglalva

·        Gondolkodj lovaglás közben! Előre gondolni fontosabb, mint későn cselekedni!

·        Ne kényszerítsd a lovad arra, hogy valamit megtanuljon, inkább engedd meg neki!

·        A lovad lábait a Te kezed kontrollálja! Lassan húzz, és gyorsan engedj!

·        Minél lassabban kezded a lovadat tanítani, annál gyorsabban tanul! Néha olyan gyorsan, hogy alig veszed észre!

·        Figyeld a lovad szemeit és füleit, ezek mutatják meg, hogy hol jár a gondolata.

·        Koncentrálj a lovad legkisebb rezdülésére is! Azonnal jutalmazd meg, ha csak megpróbálja a kért feladatot végrehajtani.

·        Cselekedj úgy, hogy a te akaratod a lovad akaratává váljék!

 Sárffy Tamás