Nóri ló

Fajtanévjegy

Hazája: Ausztria

Marmagasság: 154-162 cm

Színe: fekete, pej, sárga, szürke, tarka

Természete: engedelmes

Általános leírás Középnehéz hegyi hidegvérű ló, középhosszú hát, egészséges végtagok, erős csontozat és ízületek, izmos, barázdált far, szabályos, viszonylag térölelő mozgás, lépésbiztosság, hajlékonyság, kitartás, szorgalom, egészség, hosszú hasznos élettartam, jó termékenység és engedelmesség jellemzi a fajtát.

Története A lovak nevüket Noricum-ról, a volt Római Birodalom részét képező államról kapták. Eredetileg nem munkavégzésre születtek, hanem parádés- és csatalovakként állták meg helyüket. Ezért támogatták a nemes barokk lovak tenyésztését, az érseki udvari istállóban. 1803-ra azonban Salzburg világi területté vált. A tenyésztést, az évtizedeken át tartó stagnálás után a polgárok vették kezükbe. Ekkor jött el a hidegvérű lovak ideje; a hegyekben a parasztoknak szüksége volt az erős munkalóra. Méneskönyvet és fedezőmén regisztert nyitottak. Ebből az időből származnak a leghíresebb nóri vérvonalak is. Az öt ma is meghatározó ezek közül: a Vulkan, Nero, Diamant, Schaunitz és Elmar ménvonalak. Különös jelentőséggel bír az Achat-Elmar-törzs, mivel ezt tekintik a hagyományos tigristarka vonalnak, amely a legkeresettebb a lovasok és a hajtók körében. Az ebből a vonalból származó egyedek ma is sokkal finomabb felépítésűek, jobb mozgásúak és a barokk lovakra jellemző kosfejük van.