Általános leírás

Külsőleg leginkább az arab telivérre hasonlít, de nagyobb, tömegesebb, sokoldalúbb nála. Feje kicsi, nemes vonalú, gyakran csukafej. Szemei nagyok, tekintete élénk. Orrnyílásai tágulékonyak. Nyaka hosszú, izmos. Mellkasa mély, törzse erős, jól izmolt. Testfelépítése könnyed, ellenálló, száraz, korrekt lábakkal. Farka magasan tűzött, gyakran zászlószerűen magasra tartja.

Története

A XVIII. században az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregének lovassága egyre gyorsabb és jobb lovakat igényelt. A katonák igényei a hidegvérű lovak felől egyre inkább a gyors és kitartó lovak felé fordult, amiknek a lovas parádékon az elegancia elvárásainak is meg kellett felelniük. Mária Terézia és fia II. József is sokat tett a lovasművészetekért és a lótenyésztésért. Még rendeleteket is adtak ki a tenyésztés szabályozására. 1789-ben pedig Bábolna-Banapusztán megalapították a Bábolnai Császári és Királyi Ménest, ahova csak küllemre és teljesítményre történő szelekciók után kerülhettek be a lovak. Csekonics József kapitány-aki a tenyésztést felügyelte-főként mezőhegyesi kancákkal, néhány spanyol és egy berber ménnel olyan alapállományt hozott létre, ami megfelelt a kiemelkedő minőségű lóállomány előállítására.

1816-ban olyan határozat született, mely szerint a magas arab vérhányadú bábolnai kancákat csak arab mének fedezhetik. Ezért expedíciót szerveztek a Szíriai sivatagba azokhoz a beduinokhoz, akik tiszta arab telivéreket tenyésztettek. Csak azokat a kancákat és méneket vásárolták meg, melyek nagyok, nemesek, erősek és kitartóak voltak, majd tenyésztésbe állították őket. Így jött létre az a bábolnai arab fajta, amit ma shagyának nevezünk. Az 1856-57. évi expedícióról a megbízott tiszt nem csak elsőosztályú lovakat, hanem egy beduin fiút is hazahozott. A fiú azért csatlakozott a csoporthoz, mert nem akarta elhagyni az apjától megvásárolt lovakat. A császár először kadétiskolába küldte, majd megtette a bábolnai ménes ménesparancsnokává. Ő Fadallah el Hedad Mihály. Az ő expedíciói során került Magyarországra a fekete mén O'Bajan, valamint Koheilan is. Mihály a ménes kastélyában lakott és még nyugdíjaztatása után is őrködött a lovai felett. 1924-ben hunyt el, és a bábolnai temetőben temették el.

 Mellszobra a ménes udvarán kedvenc ménje, O'Bajan sírköve mellett áll. Az első világháború során az állomány szétszóródott a környező országokba. Ezen lovak egy része visszakerült Magyarországra, másokat külföldön fogtak tenyésztésbe. A második világháború előestéjén Pettkó-Szandtner Tibor, a ménes akkori vezetője, menedéket kért a lovaknak a bajorországi Bergstettenben, de itt csak az állomány felét tudták elszállásolni. Miután az amerikaiak megszállták Dél-Németországot, a lovak egy részét kényszerárverésre bocsátották, másik részük gyógyszertárakat szolgált, a többi pedig hadizsákmányként az USA-ba került.

 Egy idő után a lovak egy részét visszakaptuk, de a ménes így is súlyos károkat szenvedett. A későbbiek során shagya lovakat ajánlottak fedezésre a köztenyésztésben, de még a külföld számára is. Így kerültek mének például Hannoverbe, hogy döntő hatással legyenek a német félvértenyésztésre is. Érdemes még megemlítenünk Ramzes (anglo-arab) és Gazal VII nevét, "akik" ugyancsak maradandót alkottak a shagya fajtán belül és kívül egyaránt. Sajnos a második világháború után a ménes sorsa felett nem szakemberek, hanem politikusok döntöttek. Ők nem értettek és nem tarották fontosnak a lovak tenyésztését, ezért Bábolnát "szocialista mintagazdasággá" alakították és baromfitenyészetet hoztak létre. Szerencsére ez hozott annyi bevételt, hogy a ménest fenntartsák és újra felépíthessék.

 1967-ben megalakult a WAHO, az Arab Lovat Tenyésztők Világszövetsége. A WAHO ma arab telivérként csak azt a lovat ismeri el, melynek minden őse Arábiából származik, de az arab telivéren belül a földrajzilag eltérő területekről származó egyedeket külön alfajtaként tekinti. A shagya arabot különálló fajtaként a WAHO 1978-ban ismerte el. A Nemzetközi Shagya Szövetség a WAHO keretein belül a shagya arab tenyésztés összefogásán munkálkodik, és segíti a régi ménvonalak és kancacsaládok megőrzését, a klasszikus shagya arab törzsek - Shagya, Gazal, O'Bajan, Siglavy, Dahoman, Koheilan, Jussuf és Kemir - újjáélesztését illetve fenntartását.