Fogathajtás

Fogatló használata

A leggyakrabban használt fajták hazánkban a Lipicai, a Nóniusz, valamint egyre több versenyen láthatók az ügetők és ezek félvérei.

A kifejlett egyes-fogatló átlagos marmagassága 170-180cm, kettes-, és négyes fogatba pedig a 160cm-es, vagy annál nagyobb magasság illik.

A fogathajtás hazánk legsikeresebb szakága. Az „A” kategóriás versenyzők országos és megyei versenyeken is részt vehetnek, a „B” kategóriás hajtók pedig csak regionális versenyekre nevezhetnek, ahol nagyrészt a kezdő fogatok mérik össze tudásukat, valamint első osztályú hajtók gyakorolnak.

A versenyzés alap feltétele, hogy a hajtó és a segédhajtó is rajt-engedély vizsgát tegyen elméleti és gyakorlati tudását is bizonyítandó.

Bár az egyes-fogathajtás még gyerek cipőben jár, vannak állandó versenyzők, nagy tudással. A teljesség igénye nélkül néhány eredményes hajtó: Benkő Sándor, Tatzman Elek, Gáspár Zoltán, Fábián Sándor. A 2002-ben megrendezett Világbajnokságon a legjobb magyar eredményt Benkő Sándor hozta el, a 18.helyen végzett. Szintén 2002-ben rendezték a Mozgássérültek Világbajnokságát, ahol viszont Tatzman Elek állt a dobogó legfelső fokára. Azóta a Jászberényi hajtó duplázott, majd 2004 végén átadta a gyeplőt fiának ifj. Tatzman Eleknek.

Kettes-fogathajtóink az 1985-ben rendezett első világbajnokság óta állandó résztvevői a világversenyeknek. Lázár Vilmos, Lázár Zoltán, Nyúl Zoltán, Kecskeméti László, Fülöp Sándor, Fehér Mihály, Szabó Erika, Szegedi Gábor, Bálint Mihály… nevük minden rajongónak fülében cseng, akár aktív versenyzők, akár visszavonultak. A Lázár testvérpár Nyúl Zoltánnal már negyedik alkalommal készültek címvédő Világbajnokságukra, ahol 2003-ban is diadalmaskodtak, és ismét elhozták a csapat-aranyat. Az egyéni címvédés Lázár Vilmosnak sajnos nem sikerült, a dobogóhoz legközelebb Nyúl Zoltán került ötödik helyével, Vilmos a hetedik, Zoltán pedig a nyolcadik helyet hajtotta ki magának.

Négyes-fogataink is a fejlődés szakaszában vannak, bár ők az újrafejlődésben. A hazai versenyeken állandó résztvevőnek számít Bozsik József, Dobrovitz József, Juhász László, Józsa Vendel. Az első Vb 1972-ben lett megrendezve, már ekkor volt magyar versenyző, Abonyi Imre, aki az előkelő negyedik helyet „hajtotta ki” magának. 1974-ben Fülöp Sándor nyert, onnantól egészen 1982-ig mindig magyar hajtó állt a dobogó legfelső fokán. 2004 augusztusára a felzárkózás megtörtént, hajtóink csapat arannyal, valamint egyéni ezüst és bronz éremmel hozták fel újra hazánkat az élvonalba.

 Az „A” kategóriás (országos) versenyek 3 naposak, az első nap – általában péntek – a díjhajtás napja. Ekkor a fogat összhangját, a lovak mozgását, idomítottságát és a versenyző hajtó-stílusát pontozzák.

A második napon a maraton-hajtást rendezik, ez a legnépszerűbb versenyszám a nézők körében, az állóképesség vizsgája. „A” „B” „C” „D” és „E” szakaszok vannak, ahol meghatározott iramban és jármódban kell teljesíteni, az „E” szakasz többnyire 8 akadállyal van nehezítve. Az akadályokban kapuk vannak, amiket megfelelő sorrendben a legrövidebb idő alatt kell meghajtani.

A harmadik napon a fogatok az akadályhajtásban mérik össze tudásukat, időre hajtva a 20-21 akadályt a „sejbán” levő labdák leütése nélkül. Ha mégis leesik, minden egyes labda 5 hibapontot ér.

Versenyszám külföldön még a laptikában (kétkerekű kocsi) versenyzés is, ugyanúgy három versenyszámmal. Hasonlóan a négykerekű kocsikhoz, itt is a „díszkocsi” fából készül, a maratonra pedig fémből építik.