A zabla

Zablából annyiféle van, mint égen a csillag, ami persze nem könnyíti meg a vásárló kedvű lovas dolgát. A gyártók hirdetéseitől, az oktatók tanácsaitól és a lovastársak jószándékú ötleteitől elbizonytalanítva sokan egyszer ezt, másszor azt a szerkezetet próbálják ki.

A zabla feladata, hogy a ló szájában fenntartsa az érintkezést a nyelv, a foghíjas rész és az ajkak között. Csak akkor tudnak megfelelő hatást kifejteni, ha a ló nem emeli a fejét a vízszintes fölé: Ha hirtelen felrántja, a zabla csak fájdalmasan belevág a szájszögletébe és nem fekszik fel a foghíjas részre és a nyelvre.
A zabla megítélésénél nemcsak a szájban található rész szerkezetét kell megvizsgálni, hanem a zablakarikákat is kritikusan meg kell szemlélni. A sima karikás zabla könnyen becsípheti a száj érzékeny bőrét, ezért ehhez ajánlatos mindig zablagumit is használni.

 A hosszú pálcájú feszítőzablák, mint amilyeneket pl. a westernlovasok előszeretettel használnak, bár harciasan néznek ki, a ló számára nagyon kellemesek - csak nézzük meg őket közelebbről! Ezen kívül legyünk óvatosak az olyan zablákkal szemben, amelyek első pillantásra viszonylag ártalmatlannak tűnnek, mint például a három karikával ellátott csuklós feszítőzablák (melyeknél a feszités mértékét az határozza meg, hogy melyik karikájába csatoljuk a szárakat), vagy az úgynevezett ágaskodózablák, melyet természetesen nem lovagláshoz, csakis felvezetéshez használhatunk.

ágaskodózabla

Csikózabla:

A csikózabla különböző formájú lehet, és a ló nyelvére és az állkapocs foghíjjas részére hat. A zablakarika mérete is változó, míg a kölönböző anyagokból és vastagságban készülő nyelvvas lehet egy- vagy kétcsuklós és egyenes testű is.

Minél véknyabb a nyelvvas, annál durvább a hatása, de a kényelem és hatásfok szempontjából fontosabb, hogy a zabla jól illeszkedjen a ló szájának alakjához.

A túl vastag nyelvvas épp olyan kényelmetlen lehet egy kisszájú lónak, mint a vékony nyelvvas a szokásosnál érzékenyebb szájúnak. A megfelelő nyelvvas méret a lovaglás szempontjából is fontos: ha túl nagy akkor ide-oda csúszkál a ló szájában, ha pedig túl kicsi, akkor becsípi a ló szájzugait.

csikózabla

Kétkarikás csuklós zabla (csikózabla):

A kezdők legjobb zablája. Kíméletes és hatásos, a lovas jó "szájkapcsolatot" tud kialakítani a lóval.

Tört szájrészű D karikás zabla:

Két végén nagy D betűhöz hasonló karikák vannak, a nyelvvasat egy csukló töri meg. Ez a zablatípus szintén a kezdők körében népszerű, de jól beválik a zablával sokat játszó lovaknál is, mivel nagyon nyugodtan fekszik az állat szájában.

pálcás zabla:

A különböző kivitelű pálcás zablák olyan lovakra valók, amelyeket nehéz hajlítani, vagy amelyek sokat forgatják a fejüket. A ló szája mellett elhelyezkedő pálca támpontot ad a lónak a fordulat irányával kapcsolatban. A leggyakrabban az iskola lovakon használják.

pálcás zabla

Pelhalm zabla:

A pelhalm zabla nyelvvasa általában egyenes, de a feszítőzabla pofarésze is megtalálható rajta, így ahhoz hasonló emelőhatást fejt ki.

pelhalm zabla

További zablák:

- olívzabla

- Gumizabla

- hackamor zabla

A zablák csak akkor hatásosak ha megfelelően alkalmazzák őket. Ha egy probléma a megfelelő zabla kiválasztása és felcsatolása után is fönnáll, akkor a megoldást a lovas kezében kell keresni.

Rendszeresen ellenőrizni kell, hogy a zabla nem kopott e meg, és nincsenek e rajta éles szélek, mivel ezek könnyen felsérthetik a ló száját. A hibás zablát ki kell dobni.

A zablák régebben csak fémből készültek, de ma gyakran találkozhatunk gumiból vagy különnféle műanyagokból készült zablákkal is. Ez utóbbiak igen népszerűbbek, főleg az érzékeny szájú lovaknál, mivel a kevésbé hideg, lágyabb anyagra a ló szívesebben támaszkodik.

A versenyszabályok szigorúan meghatározzák, hogy az egyes szinteken milyen zablák használhatók és melyek nem, ezért mielőtt rajthoz állnánk, mindig olvassuk el a szabályzatot.