Az alom
Általában azt tartják helyesnek, ha a ló döngölt földön áll. Ennek előnye, hogy puha, állítólag ezáltal kevésbé terheli az ízületet. Viszont egy megfelelően tartott ló - eltekintve a téli időszaktó l- általában csak az éjszakát tölti az istállóban és ez idő alatt főleg eszik és alszik és nem ugrál. A földpadló tisztántartása azért nehéz, mert ha nem olyan a talaj szerkezete, hogy a vizelet el tudjon szivárogni, akkor az istállóban állandóan ammónia lesz a levegőben. Ez ingerlő hatással van a hörgőkre és nagy mennyiségben tüdőödémát okozhat, az emberben is!!!
A legelterjedtebb aljzat a beton. Én magam is ennek a híve vagyok, mert ez könnyen tisztítható, fertőtleníthető és megfelelő almolással puhábbá tehető. Nem javaslom a mindenféle gumiszőnyegek alkalmazását, mert ha nincs leragasztva, vagy elszakad, akkor nem fertőtleníthető teljesen és ennek, pl. a féreghajtásnál komoly jelentősége lesz.
Általános alom a szalma. Az, hogy ez zab-, búza- vagy rozsszalma legyen ez inkább függ attól, hogy mit lehet kapni és a gombatermesztők mit fogadnak el, vagy ki mit talált éppen károsnak a ló számára, mint attól hogy mi lenne a legjobb. Én nem látok különösebb okot arra, hogy bármelyiket előnyösebbnek tartsam a másiknál. Az, hogy a ló feleszi-e maga alól vagy sem egyetlen éjszaka alatt, más jellegű, takarmányozási problémára utal.
Fűrészpor vagy forgács?
Ki erre esküszik, ki arra. Legfőbb érv ellene, hogy poros. De a munkavédelmi szakkönyv által megfogalmazott kritérium szerint egy bizonyos szint fölötti pormennyiség már nem befolyásolja annak káros hatását. Ez a bizonyos szint jóval alatta van annak mit egy átlagos szalma-, szénabála vagy szemestakarmány tartalmaz. Ebből a szempontból tehát mindegy, hogy melyiket használjuk. Szerencsére a ló úgy lett kitalálva, hogy az orrában lévő apró szőrszálak valamelyest mérsékelik e szilikózist, ugyanis amikor legel, akkor igencsak sok porszemet szippant fel a földről. Maradjunk tehát egy közbenső megoldásnál. Mivel a forgács és a fűrészpor nagyon jó nedvszívó, liberószerű mikroszemcséivel alkalmas arra, hogy a vizeletet magában tartsa, így a ráhelyezett szalma sokáig száraz marad, és ez utóbbi valamelyest meggátolja azt is, hogy poros legyen a boksz. A másik jó tulajdonsága, hogy rossz hővezető, és ez által alulról valamennyire szigetel is.
Magáról a lóról
Szabadnak született. Az egész szervezete arra teremtődött, hogy mozogjon. Ne vegyük el tőle ezt a lehetőséget. Legyen egy karámja, ahol a lehető legtöbb időt töltheti. Minél nagyobb annál jobb, de ha nincs más, akkor már egy 6×6-os is megteszi. Tévedés, hogy a ló rohangál. Ha megszokta, hogy állandóan kint van, akkor főleg eszeget, sétál, és pihen. Tavasztól őszig éjszakára is kint maradhat. Legyen fedél a feje fölött és egy három oldalról zárt hely, ahol kényelmesen le tud feküdni. Így sem a nap sem a szél sem az eső nem fogja zavarni. (És a szalmából is kevesebb fogy.)
A szélre egyébként is érzékeny. Ha a karámban nincs ilyen zárt hely, akkor mindenféleképpen vigyük istállóba szeles időben. Mielőtt dolgozunk vele, lehetőleg egy órát legyen kint a karámban. Ezzel egy gyakori betegséget, az ún. bénulásos izomfesték vizelést (vagy köznapi nyelvén: az ünnepi betegséget) lehet megelőzni.
Biztos sokan emlékeztek még az általános iskolai kémiaórán tartott kísérletre, mikor egy telített sóoldatba egy cérnaszálat lógatva lehetett gyönyörködni a kicsapódó sókristályokban. Miért van ennek jelentősége? Mert ugyanez játszódik le a ló szőrén, mikor leizzadva jól bepanírozza magár a karámban. A homokszemcsékre rátapadó só egy mozdulattal lehullik róla, mikor megszárad. Ő így tisztálkodik már évezredek óta. Ne sajnáljátok hát tőle! Ha megszárad, egy, na jó több mozdulattal eltávolítható róla maradék homok.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
