A fríz ló

Hihetetlenül hosszú sörény, koromfekete szín, hosszú bokaszőrök; az elülső lábak látványos, akciós mozgása - ilyen lovak nélkül egy nagyobb lovasbemutatót kár is lenne megrendezni… Mindemellett ezekből az állatokból a nyugalom és valami rendkívüli belső erő sugárzik, ha gyönyörű sötétbarna szemükbe nézünk - feltéve, ha kilátszik a pompás, hosszú sörény mögül! A bemutatókon szereplő lovasok kedvelik a ló színétől élesen elütő ruhadarabokat, így szívesen viselnek fehér, piros vagy aranyszínű lovaglóruhát. A nézőknek persze eláll a lélegzetük, amikor ezek a büszke lovak belépnek a manézsba: a cirkusz világában a tanulékony frízek közel hozzák egymáshoz a fiatalokat és öregeket, a szakembereket és a laikusokat is.

A bemutatókon szereplő lovasok kedvelik a ló színétől élesen elütő ruhadarabokat, így szívesen viselnek fehér, piros vagy aranyszínű lovaglóruhát. A nézőknek persze eláll a lélegzetük, amikor ezek a büszke lovak belépnek a manézsba: a cirkusz világában a tanulékony frízek közel hozzák egymáshoz a fiatalokat és öregeket, a szakembereket és a laikusokat is.
Fogatban és díjlovagló nyereg alatt is ugyanúgy érvényre jut élénk vérmérsékletük. Úgy tűnik, mintha minden fríz úgy született volna, hogy tudja a spanyol lépést. A rámás, nagy feketék látványa eközben mintha a középkori lovagok világába repítené vissza a szemlélőt.

A fajta története

Aki a fajta kialakulásának kezdetére kíváncsi, egészen a római uralom idejére kell hogy visszatekintsen. Bizony, Julius Caesar uralkodott, amikor ez a fajta keletkezett. A "fríz" fajta a nevét egy germán néptörzstől kapta, amelynek tagjai az Északi-tenger mellett, Frízland (Frízföld) északi részén telepedtek le. Ők olyan lovakon lovagoltak, amelyek erősen különböztek az akkoriban használt hidegvérűektől. Régészeti leletek bizonyítják, hogy ezek a lovak körülbelül 150 cm marmagasságúak lehettek, és igen akciós ügetéssel rendelkeztek. Persze a mai frízekhez biztosan nem voltak hasonlíthatók. Ehhez még egy fontos lépés hiányzott, amely csak sok száz évvel később következett be: a spanyol lovakkal való keresztezés. Az andalúzok hatása a mai frízeken jól látható. Ez a történeti visszatekintés bizonyítja, hogy a frízek kialakulása sokban hasonlít a lipicai, a kladrubi, a frederiksborgi és a nápolyi ló létrejöttére.
Az általunk ismert fajta születését a XVI. és XVII. század idejére datálhatjuk. Németalföldön a köztenyésztés, főként az északi tartományok tenyésztése jól szolgálta a fajtára jellemző jegyek kialakulását. Nagy hangsúlyt fektettek a lótenyésztési hagyományok ápolására, amely a fajta fennmaradását nagyrészt elősegítette. Itt kezdték először a frízeket a lovasművészet magasiskolájában is kipróbálni. Sajnos, nem sokkal később, a XVIII. században e nemes lovak tenyésztését eléggé elhanyagolták. Olyannyira, hogy azt, hogy nem vesztek a feledés homályába, csak a holland népi ügetőversenyeknek köszönhetjük. A frízek ugyanis gyakran megnyerték ezeket a versenyeket. Az ügetésben mutatott gyorsaságuknak köszönhetően kapták a "Harttraber" kifejezést is. Akkoriban ezek a lovak voltak - az orlov és az amerikai ügető fajtákkal együtt - a versenyek szereplői.
A XIX. század elején ismét rossz helyzetbe kerültek ezek a szemet gyönyörködtető lovak. Állományuk olyan mértékben csökkent, hogy már a kihalás szélén lévő állatok Vörös Listájára is felkerültek. De az idők szerencsére változnak …

Mi jellemzi a frízeket?

Bár a fríz lovat gyakran a hidegvérűek közé is besorolható fajtának mondják, alapvetően melegvérű típusról van szó, amelyre erősen hatottak a spanyol lovak - az akkoriban Európában élő tájfajtát andalúzzal nemesítették. Ennek eredménye egy igen szeretetre méltó természetű fajta lett, amely a szó szoros értelmében egyetlen más fajtával sem hasonlítható össze. Az idők során csak kevesen foglalkoztak a fríz ló tenyésztésével, és vállaltak felelősséget a fajta fennmaradásáért. Az új évezredben azonban e rendkívüli szépségű lovak jövője és tenyésztése biztosítottnak látszik.
A fekete frízek és a spanyol lovak közti rokonságot hamar felfedezhetjük, ha a frízek is bemutatják gyönyörű, akciós ügetésüket. Küllemükben még mindig emlékeztetnek a XVI. és XVII. századbeli barokk csata- és iskolalovakra, amelyeket több festményen is megörökítettek. Tipikus a formás, magasan illesztett, szépen ívelt nyak, széles mellkas, viszonylag rövid hát, enyhén csapott, kerek far és a csillogó szem. Izmos hátulsó lábainak köszönhetően fellépése büszke, erőt és eleganciát sugároz. Viszonylag kicsi feje egyenes vagy enyhén konkáv profilú, a kis fülek szintén jellemzőek; a hosszú sörényt, a dús farkat és bokaszőrt sosem szabad levágni - ez megbocsájthatatlan esztétikai törést jelentene. A standard szerint a marmagasság 1,55 m, a mének elérhetik az 1,60 m-t is.
A frízek belső tulajdonságai is igen értékesek: kiegyensúlyozottak, a megfelelő helyzetben élénk vérmérsékletűek, de irányíthatóak és a gazdájukkal szemben mindig jóindulatúak - ilyen egy jó tenyészállat.
A mai frízek néhány kivételtől eltekintve egyöntetűen feketék. A múlt század fordulóján még kb. 20% körüli volt a sárga és pej egyedek száma. Idővel egyre inkább a fekete színre szelektálták őket. A jegyeket is igyekeztek visszaszorítani, a mai tenyészcél legfeljebb a tűzött homlokot vagy egy kis csillagot fogad el a fejen, a lábakon pedig a jegyek egyáltalán nem kívánatosak. Ezekkel az irányvonalakkal az aktuális tenyészcélt pontosan meg is határozták. A lovak ne legyenek túl nehezek, de rámásaknak és nemes külleműnek kell lenniük, energikus mozgással és persze sokoldalú használhatósággal.

Alkalmazási területek

Ezek a kedves feketék sohasem fognak több kilométeres lóversenyeket megnyerni - de akinek saját fríz lova van, ezzel nem is lesz gondja. Az igazi megmérettetés számukra - többek között - a klasszikus díjlovaglás, főként a barokk lovasművészeti ág. Gyönyörűen, ápoltan, díszes brokát nyeregtakaróval; a lovas nagy kalapban, hosszú zakóban, térdig érő csizmában és a lovához hasonló büszke tartással - minden előadás legsikeresebb fénypontja lehet. A nézőben régi korok kastélyainak képe jelenik meg, vadászatra induló uraságok kutyafalkájának hangja hallatszik. Vagy éppen kardcsörgés, amint éppen egy viszály eldöntésére kerül sor két nemes lovag között.
Akinek pedig kevesebb ambíciója van az előadásokhoz és szívesebben járja saját útját, az is kitűnő társat talál magának a tereplovagláshoz vagy a lovardai lovagláshoz. A frízek minden esetben megőrzik nyugalmukat, intelligensen együttműködnek és lovasukhoz alkalmazkodva találják meg a helyes utat. Egy-egy alacsonyabb terepakadály sem okoz nekik gondot, és gazdájukat hosszú éveken keresztül rendíthetetlen hűséggel és szeretettel szolgálják.
Aki szívesebben ül fel a bakra, mint a nyeregbe, annak is rengeteg élményt nyújthat egy fríz. Könnyű kocsiba fogva elbűvölik kedvelőiket, az egyik legkitartóbb fogatlovak. Erősek és kitartóak lépésben, ügetésben egyaránt, megfontoltak és teljes mértékben megbízhatóak. A fajta egyedeinek egyöntetű testfelépítése, színe és mozgása lehetővé teszi, hogy szinte bármelyik két fríz egy párt alkosson a fogatban.
Szelídségüknek és megbízhatóságuknak köszönhetően ma is szívesen használják őket mezőgazdasági munkalóként is, ők pedig készségesen látják el feladatukat.
A frízek nagyon érzékeny lelkű állatok, náluk a családi kapcsolat olyan létszükséglet, mint a széna vagy a víz. Megsínylik a gyakori lovas- és tulajdonosváltozást, és rossz bánásmód mellett hamar elvesztik munkakedvüket és bizalmukat az emberekben.