Holsteini ló

A holsteini rendkívül elegáns, jó teljesítményekre képes sportló. Igen szívós és erős, mozgása ruganyos, lépteit térölelés jellemzi. E tulajdonságainak köszönhetően egyaránt jó díjlovagló, valamint akadályugró ló. A megnyerő küllemű holsteinit mintha csak az ugrósportra teremtették volna, de a fajta képviselői díjlovagló és összetett versenyeken is sokszorosan bizonyították tudásukat.

A holstein eredete

A holsteini Észak-Németországból származik, ahol már a középkorban is nagyra becsülték és tenyésztették. A hosteinben uralkodó éghajlati viszonyok kitűnőfeltételeket kínálnak a lótenyésztés számára.

A holsteinit cisztercita szerzetesek már a középkorban figyelemreméltó lótenyészetet építettek ki. A reneszánsz időszakban aztán számos spanyol mént is bevontak a tenyésztésbe. Az ebből a kapcsolatból származó lovak eljutottak egészen a celle-i és dillen-burgi méntelepekig, és Németország távoli vidékein is hatással voltak a lótenyésztésre. A holsteinit akkoriban mindenekelőtt mint szívós és erős kocsilovat alkalmazták, és a katonaság is egyre jobban megkedvelte. Még XIV. Lajos, a Napkirály is felhasználta őket nehéz katonai lovak nemesítéséhez. A holsteini lovakat a 19. században angol telivérekkel és félvérekkel keresztezték. Az új rokonság több könnyedséget, és megnyerőbb küllemet kölcsönzött a fajtának. A porosz méntelepek felügyelő szerve 1867-ben megalapította a traventhali országos méntelepet.

A holstein ló ma

A holsteini lovak tenyésztőinek egyesülete ma Elmshornban székel. A fajtát 1970-ig angol telivérekkel nemesítették. A fajnemesítéshez felhasználták többek között a francia hátaslovakat is, főleg az ugrótechnika javítása céljából. A leghíresebb átörökítő Cor de la Bruyére, benne láthatják ma a holsteini tenyészet legfontosabb vérvonalalapítóját. A holsteininek vezető szerepe van a német ugrólótenyésztésben. Szigorúan ügyelnek arra, hogy csak a legjobb méneket engedjék fedezni. Évente mintegy 3400 holsteini csikó születik.

A holsteini megnyerő külsejű, rendkívüli erejű, kiegyensúlyozott, jól kezelhető ló. Úgy tűnik, semmi sem tudja hátrányosan befolyásolni kitűnő teljesítményét.

Különleges jegyek:

A holsteini különleges sportló, mely egy kicsit hasonlít az ír hunterre. Testalkata erős, vaskos benyomást kelt, testsúlya mégis könnyebb, mint sok más melegvérű lóé. Mozdulatai térölelőek, lendületén, mozgásán és rettenthetetlen bátorságán a telivérek hatása ismerhető fel. A német fajták közül a legjobb ugró lónak számít. A holsteini azonban nem csupán egy kimagasló teljesítményű akadályugró ló, hiszen szép sikerei vannak díjlovaglásban és összetett versenyekben is.

Küllem:

Elődei jellegzetes, nehéz kos-fejét a holsteini már elveszítette, kifejező, kifinomult fejformája nagyban hasonlít az angol telivéréhez, s nemes vadász lóra vall. A mar magas, jól fejlett, vállai hosszúak, dőltek, a mellkas mély, a hát és az ágyék erős, izmos. Végtagjai mintaszerűek, a térd széles, a csánk formás, a szár rövid. Törzse erős és száraz, fejlett ízületekkel. Patái meglehetősen nagyok.
Marmagassága: 163-173 cm
Szín: Legjellemzőbb a pej és a szürke, ritkább szín a fekete és a sárga. A Németországban jegyzett 200 holsteini mén közül mindössze két sárga van!!!

Jellem.

A holsteinit kiegyensúlyozott természete miatt már korábban is nagyon szívesen alkalmazták kocsi húzó lóként. Ez a fajta jól mutatja, hogy lehetséges kitenyészteni egy sikeres, csúcsteljesítményekre képes sportlovat anélkül, hogy elveszítette volna kitűnő, eredeti jellembeli tulajdonságait.