Lóról esés

Előbb utóbb minden lovas leesik a lóról. Legtöbb esetben csak a büszkeségünkön esik csorba, de hogy elkerüljük a legrosszabbat, van néhány fogás arra, hogyan lehet minimálisra csökkenteni annak az esélyét, hogy a ló vagy a lovas megsérüljön.

Talán a legfontosabb dolog, amit nem szabad elfelejteni, hogy bármely olyan esetben, amikor nem érezzük magunkat biztonságban, fel kell venni a lovat, és ha szükséges ki kell menni a többi lovas elől a csapat szélére. Először is ha lelassítjuk lovunkat, könnyebben tudjuk rendezni, másodszor pedig kisebb a valószínűsége, hogy balesetet okozunk a mögöttünk érkező lovasok között, nem lovagolnak keresztül rajtunk, ha kimegyünk a csoport szélére, és nem a gyorsan haladók közt maradunk.

Nagyon sokféle képpen lehet leesni a lóról. Előfordulhat, hogy valaki elveszti az egyensúlyát a nyeregben, és egyszerűen lecsúszik a lóról, vagy megbotlik, felbukik a ló, és közben leesünk. Bárhogyan történik is az esés, az a lényeg, hogy próbáljunk meg a lótól oldalra elgurulni a vállunkon keresztül. Ha nem sérültünk meg, álljunk talpra, amint tudunk, és üljünk vissza a lóra. A gyors visszaülés a saját bizalmunk visszaszerzése és a ló rendezése miatt is fontos, főleg olyankor, ha a ló gyaníthatóan azért dobott le, hogy megszabaduljon lovasától.

Ha sikerült megtartani a szárakat  esés közben, a ló jó esetben nyugodtan áll és megvárja, míg visszaül rá a lovasa. De ha elengedtük, az első feladatunk az, hogy elkapjuk. A szabadság érzésétől megmámorosodott lovaknál ez bizony nehéz feladat. Ha a ló játéknak tekinti a fogócskát, ne kezdjük el üldözni. Ehelyett a többi lovas segítségével kerítsük be, szorítsuk sarokba. Ahogy rájön, hogy minden szabadulási útvonalat elzártunk előle, úgyis feladja.

Ha bukás miatt estünk le a lóról, mielőtt visszaülnénk rá, nézzük meg, nem sérült -e meg,  esetleg vezessükmeg ügetésben, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a ló ép és folytatni tudja a munkát.