Szársegítségek

A szársegítségeket a csizma- és testsúlysegítségekkel összehangoltan alkalmazzuk. A szársegítség lehet: rendező,  kitartó vagy engedő segítség. A kitartó és az engedő segítséget egymás után alkalmazzuk. Például ha a lovat a szár kitartásával felvesszük, mihelyt reagált a segítségre, azonnal engedni kell, hogy az új jármódban vagy iramban előre tudjon menni.

Felvétel közben összeszorítjuk az ujjainkat, az ülésünkkel és hátunkkal nem követjük tovább a ló mozgását, hanem meghúzzuk a derekunkat. Ha a ló nem reagál azonnal, addig kell ismételgetni a kitartást és az engedést amíg fel nem tudjuk venni.

A szár folyamatos húzásával teljesen negatív hatást érünk el: a ló mind erősebben kezd a zablára támaszkodni, belefeszül a lovas kezébe, megmerevíti a tarkóját, a nyakát és a hátát.

Az irányító szár oldaljárásoknál, fordulatok lovaglásakor alkalmazható. A lovas a belső szár engedésével mutatja az új irányt, közbrn a hajlítás mértékét a külső szárral szabályozza. Ha a ló már elindult az új irányba, a külső száron erősebb kontaktust kell fenntartani, mint a belső száron. A belső szárat nem szabad folyamatosan húzni, mert azzal megzavarjuk a lovat: csak a nyakát hajlítjuk, csak  a nyakát hajlítjuk miközben a hátulja felett elveszítjük az irányítást.

Amikor azt akarjuk elérni, hogy a ló kerete megváltozzon (pl.: munka előtt vagy után vagy nyújtott jármódokban lenyúljon a nyakával) engedni kell a kezünkkel. Lépésben például ha a ló erőteljesebben használja a fejét és a nyakát, mint a többi jármódban, a lovasnak nem szabad a kezével gátolnia a ló természetes mozgását.