Lusitano ló

MARMAGASSÁG
150-165cm.

SZÍN
Szürke, pej, fekete, ritkábban fakó vagy sárga.

JELLEM
A luzitániai örökölte a már időtlen idők óta rendkívül szigorú tenyésztési elveknek alávatett ibériai elődei szelídségét, tanulékonyságát és bátorságát.. Barátságos, inteligens, és engedelmes, kellemes, kiegyensúlyozott, együttműködő fajta, ugyanakkor tüzes vérmérsékletű, temperamentumos ló.

Ezt a puha és elegáns járású, akciós mozgású lovat mintha csak a magasiskolára teremtették volna. Világhíre az elismert portugál lovas, Nuno Olivera nyerge alatt tett szert. Időközben azonban egész Európában honossá vált.

A tenyésztők már több éve próbálkoznak a luzianto teljesítményének javításával, hogy a fajta a díjlovagló négyszögben is minnél ismertebbé és keresettebbé váljon. Ezt a szép járású és kecses eleganciájú, akciós járású lovat valóban egyre gyakrabban látni Nem zetközi versenyek színhelyén.

AZ IBÉRIAI LÓ
A luzitániai elődei megegyeznek az andalúziai ló őseivel, és a két fajtának mind a mai napig igen sok közös tulajdonsága van. Azelőtt mindkét fajta az andalúziai megnevezés alatt futott, ma azonban mindegyikük saját törzskönyvel rendelkezik.

IGEN RÉGI FAJTA
A luzitániai a világ legdrágább lófajtái közé tartozik. Ma már a rómaiak is nagyra értékelték ezt az erős, nem túl nagy termetű lovat hajlékonysága, temperamentuma és összetett mozgásokra való képessége miatt. Az ibériai lovat az évszázadok során sok más fajtával, főleg arab telivérekkel keresztezték. A reneszánsz és a barokk korában egész Európa egyik legkedveltebb lova volt. Kitűnő mozgásának köszönhetően csatákban és bikaviadalokon is alkalmazták. A klasszikus lovaglási mód fejlődésével a népszerüsége is egyre nőtt. Európa minden udvarában saját "genett-re" vágytak a magukra valamit is adó lovasok (akkoriban így nevezték az ibériai lovat.).

A NÉPSZERŰ ÁTÖRÖKÍTŐ
Az amerikai lótenyésztés alapját tulajdonképpen azok a spanyol és portugál lovak képezték, amelyeket a néhai tengeri utazók magukkal vittek az Atlanti-óceánon túlra. Az ibériai lovat emellett a 16. és 19. század között Európában mindenütt más lófajták nemesítésében alkalmazták. Nem csupán a fríz lónál érezhető ez a befolyás, de páldául a híres lipicai vagy connemara-póni esetében is.

EGY IDŐRE KIMENT A DIVATBÓL

Miután évszázadokon keresztül nagyon keresett volt, az ibériai ló később egyre inkább feledésbe merült. A háborús taktika megváltozotta technika fejlődött, és már nem használták a lovakat. Néhány évtizeden keresztül a bikaviadalokat is betiltották. Ezzel párhuzamosan egyre inkább divatba jött a lóverseny, és vele a gyors telivérek. Abben az időben merőben új lótípusra volt igény, amely az ibériai lovat, úgy tűnt, végleg háttérbe szorította. S ez nem is csoda, hiszen az ibériai valóban nem rendelkezik sem átlagon felüli ugróképességgel, sem pedig különleges gyorsasággal.

A TENYÉSZKÖNYV
1960 után azonban ismét magnőtt az érdeklődés a fajta iránt. A luzitániai elsősorben a közismert portugál lovas, Nuno Olivera munkásságának köszönhetően vált ismerté, akia nagy tehetségű lovaka tfőleg a magasiskola gyakorlataiban tökéletesítette. A fajta tenyészkönyvét 1966-ban nyitották meg. A luzitániai ma már ismét egyész Európa legkeresettebb lovai közé tartozik.

----------FAJI JEGYEK----------
A luzitánó vagy luzitániai ló kitűnően alkalmazkodott őshazája - az Ibériai félsziget, beleértve Portugáliát is - forró és száraz klímájához. Ez nyilvánvaló, ha megnézzük vékony szálú, finom szőrzetét, selymes sörényét és kemény patáit.

KÜLÖNLEGES JEGYEK
Kecsesség és keegyensújozottság az erős oldalai ennek a kis termetű lónak. Térölelő, kényelmes jármódjait mind díjlovaglók, mind pedig ahobbilovasok nagyra értékelik. A luzitániai rugalmas mozgása révén a könnyedség, hajlékonyság és elegancia érzetét kelti, s bátorsága is figyelemre méltó.

KÜLLEM
A luzitániai nagyon harmónikus testfelépítésű ló. Feje finoman metszett és száraz, az orrhát többnyire egyenes, és nem homorú, mint az arab telivéré. A kifejező, nagy szemek szelídségről árulkodnak. A kissé vaskos, közepes hosszúságú nyak jól tűzött, és erős vállak fogják közre. A mar erős és széles, men túl domború. A hát rövid, izmos és csaknem egyenes, az ágyék kifogástalan, erős, a far kissé csapott, ami lehetővé teszi az összetettséghez szükséges súlyfelvételt a ló hátsó felén. A lábak kecsesek, de erősek. A sörény és a farok selymes, dús és hosszú.